Nah jah, újra itt... napra pontosan három hónappal azután, hogy szerelembe estem a legvadabb, és egyszerre legszelídebb oroszlánnal.

Joggal mondhatja mindenki, hogy igen, mert a szerelem az mindig ilyen, mindig kiragadja az addig megszokott életéből a tudatlan leányzót, aztán pedig jön a pofára esés. Nos, nem tagadom, hogy tényleg megváltoztatta hétköznapjaimat... "the whole world changed", DE! ennek csak a blog látta kárát. Amit csak azért sajnálok - és tényleg! - mert rengeteg olyan történés volt, vagy csak éppen gondolat, ami érdemes lett volna arra, hogy megosszam-leírjam-elmélkedjek róla. MOST viszont megtörik a csend, mert az írási kényszer teljesen a hatalmába kerített.

És hogy miről is lesz szó? (Nyelvtanilag a kérdése gyöngyét sikerült megalkotnom, mert "és"-sel és "hogy"-gyal nem kezdünk mondatot, jelen esetben pedig a két szót rögtön egymás után sikerült elhelyeznem... Ülj le leányom, egyes!)

Tehát, ami foglalkoztat, és amit meg kívánok osztani:

• Hirtelen jött nyaralásom történetét, 'mely először sodort a tengerhez, és ajándékozott meg annak minden gyöngyörűségével: lesz ám itt szó a gyorsan apartman találásról és annak kis szőrös titkáról, hihetetlen naplementéről, idilli holdfényről, és az autóval megyünk mert az "olcsóbb" de hazafelé megszívjukról.
• Hogy hogyan hitesd el magaddal, hogy ha nyaralásból hazaérsz majd szépen lassan zökkenhetsz vissza a megszokott mókuskerékbe? Ebből fog kiderülni, hogy hinni csak ott, viszont a remény meg utoljára hal meg.
• Egy hihetetlen költözés esetét, amit azóta sem sikerült megbánni.
• Milyen is az, amikor már azt mondhatom, hogy a sárga busz a barátom. Bevallom, az elején bizony ellenségként tekintettem rá, de most... nah majd kiderül.

Talán ennyit az újrakezdő témák közül, ha sokat sorolnék fel, 'tán még számon is kérnétek rajtam. Jelenleg viszont pont elég nekem a kötelező mindennapi számonkérés.

Szép estét és kellemes összebújást mindenkinek!