Velencén és még egy csomó-csomó dolgon túl. Alant az olasz túra elsőkézből.

Indulás másfél óra késéssel - brrrr - morci a köbön, mentem volna már. Rossz előjel, hogy magyarázatként Szabó László pilóta közölte, hogy késésünk oka elsősorban az, hogy előző útjáról a gép már késve érkezett, illetve "egyéb okok is közrejátszottak". Inkább nem voltam kíváncsi az egyéb okokra. A fel- és leszállás pompás volt, senkinek semmi baja egy kis fülfájást leszámítva. Az olaszok tapsolnak is, ez jó... :-) Csomag megkap, indulás a buszhoz: tömve van. A helyiek rögtön megoldást találnak rutinosak már, másik buszra át, indulás Velencébe. Közel egy óra buszozás után jöhet a séta a szállásig. Második lépés után találtam egy 2 centes érmét: zsebre tettem, innentől nem lehet baj. :-) Hát lett... Először is ennyire szűk utcákkal régen találkoztam már, és ezeken ennyi hömpölygő emberrel meg még régebben. Durván 40 percnyi séta, és ott állunk a szállás előtt... ha nagyon hisztis lennék - amilyen nem vagyok, bármennyire is állítják azok, akik ismernek :-) - rögtön elsírtam volna magam. És belépve sem volt jobb: lépcsőházban virágillatnak nyoma sincs, az első emeleti ajtón belépve pedig egy angolul igencsak keveset tudó, ezáltal kissé bunkónak tűnő tipikus olasz "fiatalember" fogad. Előre kellett fizetni, ami abból a szempontból gáz, hogyha látom előtte a szobát, lehet inkább hazarohanok. Három egyszerű ágy, egy tükör, két ócska komód, négy fehér fal, két ócska ablak a szoba berendezése. Hideg van, barátságtalan. A konklúzió: aludni jó lesz, azon kívül nem kell itt sok időt eltölteni. Gyors vacsi made by Edina, aztán egy kis esti séta. Szent Márk tér a cél, rájövünk, hogy egész egyszerű odafelé az út, az irányjelző táblák hasznosak. Éjfél előtt ágyba is kerültünk. Az esti élet zajai szinte akadálytalanul jutottak át a régi ablakokon, de végül sikerült elaludni.

Másnap értelmetlen álom emlékével ébredek és csak mosolyogni tudok rajta. Reggeli a közeli kínai étterem-bár-nemtommineknevezzemben: croisson és capuccino. Röviddel ezután indulás a piacra: ennyi halat, rákot, kagylót és egyéb tengeri élőlényt utoljára az írországi út során láttam. De az utazás most más. :-) Érdekes volt hallgatni az olaszok alkudozását, vagy ahogy egy-egy ismerős összetalálkozik... Erre a napra volt még tervezve Szuszognak egy pulóver vásárlása. Kritériumok persze voltak: elsődlegesen Róma, másodlagosan Milan, harmadsorban Italia felirattal. Persze, az nem tudom, miből gondolta, hogy én Velencében Róma és Milan feliratos felsőt fogok találni. Ebédidőben sikerült egy kedves kis helyet találnunk, így befizettünk egy hamisítatlan olasz lazagne-ra. Mellé kértünk sört, és a kedves felszolgáló vagy tulaj rávilágított, hogy grappa-t is illene innunk. Nah minket sem kellett nagyon rábeszlni, jöhetett az is. Nagyon jól szórakoztunk, azt hiszem a papa már minket használt reklámarcnak: csak oda kellett szónia hozzánk, hogy "grappa" és mi máris nevettünk. Közben megérkezett a beígért heavy storm: zápor, jégeső, egy kis széllel. Mire megittuk a capuccinónkat és elfogyasztották a desszertet, a vihar tovább is állt. Indulhattunk utunkra. Sikerült valahogy találnunk egy élelmiszerboltot - természetesen eléggé kieső helyen - ahol bevásároltunk. Visszamentünk lepakolni a szállásra, kicsit megpihenni. Közben közöltem Szuszoggal, hogy csak és kizárólag Italia felirattal ellátott pulcsit tudok venni. Sebaj, így is hálálkodik, kicsit túlságosan is, ha hazaérek ezért még számolok vele. Lényeg, pulcsi még nincs, így indulás újra, meg kell találni a megfelelőt. Olyannyira belejöttünk a pulcsi-bizniszbe, hogy végül fél óra válogatás után 5 darabbal távoztunk az árustól. :-)))) Este vacsi egy étteremben: tenger gyümölcsei pizza. Egyetlen-egy hiba volt vele: a göndörödő szőrszál, amit az első belevágásnál találtunk. Ha magyar honban vagyok visszaküldöm, ott nem volt pofánk, inkább elfelejtettük gyorsan, és az ízre koncentráltunk. Újabb kis eső közeledett, vissza a szállásra, mi már bentről hallottuk csak a vihar megérkeztét. Lazításként egy kis Solo, aztán alvás.

Utolsó nap reggeli, nem sikerült a tervezett időben felkelni, bár ígyis időben voltunk. Gyors menet a vasútállomásra, egyetlen bőrönd lead, van még pár óra városnézésre. Újat már nem tud mutatni valahogy: szűk utcák, kis hidak, szieszta időben nyugalom, aztán újra zsongás. Semmi változatosság, semmi park, fa, hiányzik a fű, a zöld... Sétálgatunk, bambulunk, nyugi van már, és ahogy a mellettem lévő ké emberre nézek: már csak a hazautazás öröme éltet minket. Szerencsére visszafelé már nem késünk... annyit... Kifutópálya, elindulunk, majd visszalassít a gép. WTF? Majd tájékoztat a pilóta: sok a madár, megkérték az olaszokat, hogy tisztítsanak, illetve éppen most megy át előttünk két nyuszi. Hmmm... hogy vadaspark mellé épült volt Treviso-ban a reptér? :-))) Leszállás időben, a poggyásszal bajok vannak. A futószalag nem működik, így az utasok kénytelen kintről behúzni és lepakolni a bőröndöket. Itthon vagyunk, ez már nem kérdés...

Sietős a hazaút, majdnem meg is vágnak a zellenőrök, de megúszom. Nincs sok pihi, másnap megint utazás, de erről később.

Ciao! :-)