A kérdés már csak az, mikor veszi át az irányítást, és megállíthatom-e ebben?

De kezdjük az elején. A hétvégén rájöttem, hogy valami nagyon nem stimmel. Kivételesen most nem is a lélekben, hanem agyban. Nem röhög kedves olvasó, az is van. Igaz elrejtve, és ritkán is használom, de van. És közel nem működik a megfelelő szinten. Szinte már-már Kazinczy-tanoncként alkottam újra szavakat - nah itt lehet nevetni - "lyukba dugni" helyett "lukni", "ezek a titeitek" helyett "etitek". Kezdem azt hinni, hogy teljes a túlpörgés, ideje valahogy leállni, a testem nem képes követni az agyam utasításait. Sok a probléma - kinek nincs - és mindent egyszerre akarok megoldani. Ennek asszem az lesz a vége, hogy a sietősen épített bástyákat az első hirtelen vihar bezony össze fogja dönteni. Az újjáépítéshez viszont két dolog kell: megannyi építőanyag és persze még több energia. Talán még nem késő megerősítésbe kezdeni, és nem hagyni ledőlni mindazt, ami eddig épült. Talán.

Álarcok pedig: lassan szépen felsokaroztathatom a polcon, és reggel csak dönteni kell végiggondolva aznap kivel is lesz dolgom, és feltehetem az annak/azoknak megfelelőt. Miért jó ez? Mert el lehet kerülni felesleges megbántásokat. Visszagondolva eddigi rövid életemre az én-felfedések mindig negatívan sültek el. Nem mondom, hogy nincs kivétel. Viszont ha az álarc kéznél van, akkor sokkal könnyebb. Elítélendő amit teszek? Lehet, de gondoljon csak bele mindenki: vajon nem viselkedünk-e másként emberekkel, csakhogy információhoz, titokhoz, és egyáltalán emerekhez közel kerüljünk? A barátok persze mindezek alól kivételek, de a tágabb környezet mindig valamiféle idomulást vár el tőlünk, mint ahogy mi is tőle. A helyzet akkor válik súlyossá, amikor kezdünk megfeledkezni valós egónkról, és hagyjuk hogy az álarc határozzon meg minket. Jó esetben persze ott vannak a barátok, akik ezt nem hagyják. Elég csak egy-kéttő, akik éreznek magukban annyi felelősséget értünk, hogy a szemünkbe merik mondani ez a személyiség már nem mi vagyunk.

És egy kis off a végére: helyesbítenem kell a korábbi postot, lévén a leadott +3 kg az valójában csupán +60 dkg. Nos igen, egy nő életét ez is széppé tudja tenni. Csak jelezni akartam, hogy a hosszú hétvégén valami jó is történt! :)

Csokinyúl! ;)