Közben rájöttem sokkal jobb lenne "hangos" naplót vezetni...
Nagy valószínűséggel írói vénám hiányossága lehet, hogy úgy vélem, hangban jobban át tudnám adni érzelmi mivoltát a feljegyzéseimnek. Mert most például az van, hogy a borús ég ellenére úgy érzem felettem mintha sütne a nap, csak rám, csak hogy nekem végre jó legyen. Nincs bosszúság, a munka a saját medrében folydogál, szól a rock 'n' roll, mi kellhet még? :-)
Úgy tűnik a hétvégi megtisztulás elérte célját, napról-napra, óráról-órára élek, kiélvezve minden percet, hol egyedül, hol másokkal. A lényeg a nevetés, a mondatok mögött megbújó ércelődés, cinkosság. Örülök, ha a kedves mellettem ülő kolléga kölcsönadja pulcsiját, hogy mégse fázzak; ha a kollegina végigrohanja velem a tecsót, hogy mihamarabb be tudjak vásárolni, és hirtelen továbbálljak őt otthagyva a termékrengetegben; a Szöszivel folytatott bizalmas beszélgetésnek, mert érzem bízik bennem, kíváncsi a véleményemre; egy sétának a szigeten egy rég nem látott baráttal; a pénteki szokásos látogatónak, mert a másnapi mosoly garantált; és a hétvégének előre, hogy itthagyva a várost végre a természet adta szépségeket élvezhetem.
És végül gratisként BB végre felvetette a találkozás lehetőségét. Hiába, vannak emberek, akiknek későn esnek le dolgok, de legalább most már valamerre haladunk. Remélem előre! ;-)
Csokinyúl! :D
