6 hónap
Vasárnapi találkozás Szuszoggal elindított egy úton, tervezések mennek ezerrel. Vagyis mennének, ha nem lenne oly' sok a mostani munka, és bezony már elszoktam attól, hogy 9kor érek haza melóból. Ohh az a régi szép kezdet...
S hogy miről is van szó? Szuszog lát fantáziát a tervemben, és pont onnan indultunk, hogy bizonyos szolgáltatással nincs megelégedve, és esetleg így vele közösen csinálhatnánk egy kis üzletet eme csorba kiköszörülésére. Felkarolna, és ez jól hangzik, de óvatosan kell ezzel a felajánlással bánni. Hiszen bármennyire jótét lélek, mégsem az a cél, hogy veszteségessé tegyük a már meglévő cégét. Tehát most van fél év, a tervezés elindult, még eddig csak fejben, aztán hétvégén már papírra is kell vetni az alapgondolatokat. Aztán jöhet a piaci felmérés, hiszen annyi minden történik most kicsiny hazánk gazdaságában, és sajnos nem pozitív irányba, hogy bármily meggondolatlan akció vészes lehet. De tény és való, hogy a gondolat, hogy végre tehetek valamit magamért, a tervezés, nagyon feldob, talán csinálhatom amit oly' régóta szeretnék. Úgyhogy irány előre!
És közben persze várom a visszajelzést immár két hete, hogy vajon megkapom-e a munkát vagy sem. Kicsit idegesít, nem értem a tétovázást, és két eshetőségre utal: 1. túl sok jelentkező, túl sok JÓ jelentkező, nehéz választani. 2. nem kapom meg a munkát, nem vagyok szimpi, csak nem tudja hogy közölje. Dehát egy vezető tudja, hogyan kell az ilyet megosztani egy alkalmazottal. Így, hogy ellentmondtam magamnak két mondaton belül, nagy valószínűséggel az első eshetőség áll fenn. Viszont én kitartok, mert ahogy azt már Hollywood szájából is hallhattuk: "Mi fogyókúrázó nők tele vagyunk akarattal, és szacharinnal!" :-)
Nyugodt álmokat!
