az mindig emlékezetes.

Az első nap az iskolában, az első teadélután, az első sulibuli, az első szerelem kézenfogva az első baráttal, aki természetesen először töri össze Bogárka kicsi szivét, az első diploma, az első munkahely...

És most az első blogbejegyzés. Az igazat megvallva nem tudom megmondani, hogy miről is fog szólni ez a blog, mint ahogy a fent említett szituációk egyikében sem tudtam, hogy mi vár rám. Egyet viszont tudok, változatos-hullámzó-hisztis-nyűgös-boldog-sugárzó jelzők biztosan illenek majd rá. Röviden: olyan bogarasan Bogárkás kis hely lesz ez.

Azt hiszem ennyi, nem szaporítanám túl a szót. Szép estét!