Főleg, ha az ember elszúrja, de úgy igazán, pont ahogy az a nagy könyvben meg van írva.
Ez az a helyzet, amikor a hibáért nem lehet mást okolni, csak saját magam. Mennyivel könnyebb is lenne, ha a körülményekre, a munkára, vagy éppen a nyuszira foghatnám! De ez nem az a szitu, nem lehet elsiklani felette, muszáj bezony elgondolkodni.
Mentségem sajnos így nincs, csak talán egy: nőből vagyok, és hisztis-nyűgös napjaim is vannak. Csak éppen most felülmúltam önmagam, és túlmutattam a józan ész határán. Haragszom az énemre, hogy hogyan juthatott el idáig. Persze megesik mindenkivel monhatnánk, de pont velem, pont most? Azért piciny megnyugtatást kaptam egy mosolygós hang kíséretében a vonal túlsó végéről, de azért minden szemtől-szemben dől el, nyugtával dicsérem még a napot.
Most tehát annyit tehetek, hogy várok és közben az alábbi dalt dúdolászom és nem fordulok be. Mondom NEM!
"What did I do?
Did I scare you away?
What can I do to make you stay?
Why can't you see I'm on my knees?
I need you here with me
Love, love don't come easy
For the one who wants to be loved
Love, love don't come easy
Seems there is none but I won't give up
Love don't come easy
Feelings grow slowly, slowly
Love is taking its time
Love don't come easy
Don't wanna be lonely, lonely
One day you will be mine, you will be mine"
És lakat a szájra! :-)
