És nemcsak a veleszületett agybaj, hanem kivételesen a fránya influenza. Azt hittem egyedül vagyok azzal a nagyon rossz érzéssel, amikor éjszaka kb 3 órát aludtam, lázzal keltem, fájt mindenem, és rengeteg köhögéstől már izomlázam van. De nem, és ez már a háziorvos első mondatából kiderül: "Lehet panaszkodni, bár tudjuk mit fog mondani." Hát ezek szerint sok újat nem. 10 perc után csupán annyi hasznát vettem ennek az orvoslátogatásnak, hogy határozatlan ideig igazoltan maradhatok távol a munkától. Kivételesen ennek nem örülök, éppen kezdett felpörögni minden, várok egy fontos választ, és erre tessék... itthon fekszem, meggyötörve, folyamatosa lázban, a testem mintha ezer éves lenne, és kezdené feladni evilági létét. Egyik napról a másikra bizony eléggé elkeserítő, amikor alapvető - a magam ellátását szolgáló - feladatokat nem tudok megtenni. Miközben tudom, hogy egy másik embernek, mint már oly' régóta, segítenem kell. Nem egyszerű, támogatást nem tudok kérni, erőt kell gyűjtenem, és csinálni a szokásos hétköznapi dolgokat. Mit mondjak? Régen nem éreztem ennyire erőtlennek magam, és közben folyamatosan azon agyalok, vajon a munkában milyen fejlemények vannak, történt-e valami. Persze most pont nem erre kellene koncentrálni, hanem a gyógyulásra, ami nehezen megy, a gyomrom már kikészült a gyógyszerektől, a testem a láztól, az izmok a köhögéstől.
Infulenzamentes szép napokat!
